A lerészegedés eszköze?
A különböző pálinkafajták a mindennapi élet szerves részei voltak már az 1600-as években is, egyfajta táplálékként szolgáltak. Volt aratópálinka, napszámos pálinka, disznóölő pálinka. De fogyasztották ünnepek alkalmával is: volt avatópálinka, örömpálinka, Boldogasszony pálinkája…
Barabás Attila, a Magyar Pálinka Tanács tagja előadásában úgy fogalmazott: – Nemcsak egyszerűen pálinkának hívták ezt a szeszesitalt, a népi találékonyság sok, akár még a mai napig használt névvel illette, mint például papramorgó (ez durva törkölypálinka volt), anyatej, dühödtke, szemvíz, kerítésszaggató, lámpás, boszokányfing.
– Egy azonban minden pálinka esetében egyértelmű volt: soha nem illett berúgni tőle. – emelte ki az előadó. – Aki mégis rákapott a régi időkben a pálinkára, azt alaposan megleckéztették és leszoktatták. Göcsejben például az iszákos ember pálinkájába hullamosdató vizet kevertek. Megitatták vele majd megmondták, mit ivott.
Amitől a magyar ember vigadott ezekben a századokban, az a pálinkánál olcsóbb bor volt.

Megváltozott minőség az 1950-es években
A második világháború után a pálinka nimbusza a sárba borult – folytatja Barabás Attila – amit körülbelül hatvan évig nem emelt onnét fel senki.
1945-ben olyan rendeletet hoztak, hogy Magyarországnak hadi jóvátétel gyanánt évente húszmillió hektoliter pálinkát kellett évente a Szovjetunióba exportálnia. Ez három év alatt 60 hektolitert jelentett, ami lehetetlen volt, hiszen az eredeti, 40% gyümölcstartalommal rendelkező nedű előállításához az egész országban nem termett elég gyümölcs.
Barabás Attila választ adott arra, mit lehetett tenni ebben a helyzetben: – Mit csinált a magyar ember? Lassan-lassan elkezdte hígítani azt a tíz hektoliter pálinkát, ami rendelkezésre állt az országban. Hozzárakott egy kis szeszt és aromát. A szovjetek nem méltatlankodtak. Majd a következő évben még többet. Az ital minősége folyamatosan romlani kezdett. 1948-ban már csak 1/3-a, ¼-e volt az italnak pálinka, a többi szesz, víz és aroma volt. A pálinka íze viszont egyre jobb volt: egyre egyenletesebb, egyre harsányabb, de előállt egy silány minőségű szeszesital.

–Aztán a magyar ember 1951-ben ezt gondolta: ha jó a szovjetnek, jó lesz a magyarnak is! –szőtte tovább a történetet az előadó. Ebben az időben kezdték gyártani a barna címkés barack- és a fekete címkés cseresznyepálinkát. Előállításuk rendkívül olcsó volt, költségük pedig alacsonyabb volt a borénál. Ettől kezdve vált a pálink a lerészegedés italává. Illetve az a karcos, higító szagú szeszesital, amit akkor pálinkának hívtak, de a mai értelemben vett pálinkához semmi köze nem volt.

A pálinka felemelkedése
Az utóbbi tíz év változást hozott a pálinka életében. Néhány elszánt szakember lobbizása eredményeképpen 2002 nyarán életbe lépett egy rendelet: csak a gyümölcsből készült párlatot lehet pálinkának nevezni.
Pár év elteltével pedig, 2008 novemberében megszületett a pálinkatörvény, melyben pontosan meghatározták, mi nevezhető pálinkának. A mai definíció szerint a pálinka olyan gyümölcspárlat, mely Magyarországon termett (termelt vagy vad-) gyümölcsből illetve szőlőtörkölyből készül. Semmilyen más adalékanyagot (pl. méz, cukor, aromaanyag) nem tartalmaz. Továbbá fontos szempont még, hogy a gyümölcsöt Magyarországon cefrézték, párolták, érlelték és főzték, és itthon is palackozták a már kész gyümölcspárlatot.

Mára a pálinka a szeszesitalok „top prémium” kategóriájában is megtalálható. Magyarországon kívül csupán négy olyan ország van, ahol a nemzeti italt törvény védi: Mexikó a tequilával, Nagy-Britannia a skót whisky-vel, Németország a kornnal és Olaszország a grappával.

Nemzetközi imázshordozó
A röviditalok képesek arra, hogy nemzetek imázshordozóivá váljanak.

Barabás Attila a pálinkáról mesél

A lerészegedés eszköze?
A különböző pálinkafajták a mindennapi élet szerves részei voltak már az 1600-as években is, egyfajta táplálékként szolgáltak. Volt aratópálinka, napszámos pálinka, disznóölő pálinka. De fogyasztották ünnepek alkalmával is: volt avatópálinka, örömpálinka, Boldogasszony pálinkája…
Barabás Attila, a Magyar Pálinka Tanács tagja előadásában úgy fogalmazott: – Nemcsak egyszerűen pálinkának hívták ezt a szeszesitalt, a népi találékonyság sok, akár még a mai napig használt névvel illette, mint például papramorgó (ez durva törkölypálinka volt), anyatej, dühödtke, szemvíz, kerítésszaggató, lámpás, boszokányfing.
– Egy azonban minden pálinka esetében egyértelmű volt: soha nem illett berúgni tőle. – emelte ki az előadó. – Aki mégis rákapott a régi időkben a pálinkára, azt alaposan megleckéztették és leszoktatták. Göcsejben például az iszákos ember pálinkájába hullamosdató vizet kevertek. Megitatták vele majd megmondták, mit ivott.
Amitől a magyar ember vigadott ezekben a századokban, az a pálinkánál olcsóbb bor volt.

Megváltozott minőség az 1950-es években
A második világháború után a pálinka nimbusza a sárba borult – folytatja Barabás Attila – amit körülbelül hatvan évig nem emelt onnét fel senki.
1945-ben olyan rendeletet hoztak, hogy Magyarországnak hadi jóvátétel gyanánt évente húszmillió hektoliter pálinkát kellett évente a Szovjetunióba exportálnia. Ez három év alatt 60 hektolitert jelentett, ami lehetetlen volt, hiszen az eredeti, 40% gyümölcstartalommal rendelkező nedű előállításához az egész országban nem termett elég gyümölcs.
Barabás Attila választ adott arra, mit lehetett tenni ebben a helyzetben: – Mit csinált a magyar ember? Lassan-lassan elkezdte hígítani azt a tíz hektoliter pálinkát, ami rendelkezésre állt az országban. Hozzárakott egy kis szeszt és aromát. A szovjetek nem méltatlankodtak. Majd a következő évben még többet. Az ital minősége folyamatosan romlani kezdett. 1948-ban már csak 1/3-a, ¼-e volt az italnak pálinka, a többi szesz, víz és aroma volt. A pálinka íze viszont egyre jobb volt: egyre egyenletesebb, egyre harsányabb, de előállt egy silány minőségű szeszesital.

–Aztán a magyar ember 1951-ben ezt gondolta: ha jó a szovjetnek, jó lesz a magyarnak is! –szőtte tovább a történetet az előadó. Ebben az időben kezdték gyártani a barna címkés barack- és a fekete címkés cseresznyepálinkát. Előállításuk rendkívül olcsó volt, költségük pedig alacsonyabb volt a borénál. Ettől kezdve vált a pálink a lerészegedés italává. Illetve az a karcos, higító szagú szeszesital, amit akkor pálinkának hívtak, de a mai értelemben vett pálinkához semmi köze nem volt.

A pálinka felemelkedése
Az utóbbi tíz év változást hozott a pálinka életében. Néhány elszánt szakember lobbizása eredményeképpen 2002 nyarán életbe lépett egy rendelet: csak a gyümölcsből készült párlatot lehet pálinkának nevezni.
Pár év elteltével pedig, 2008 novemberében megszületett a pálinkatörvény, melyben pontosan meghatározták, mi nevezhető pálinkának. A mai definíció szerint a pálinka olyan gyümölcspárlat, mely Magyarországon termett (termelt vagy vad-) gyümölcsből illetve szőlőtörkölyből készül. Semmilyen más adalékanyagot (pl. méz, cukor, aromaanyag) nem tartalmaz. Továbbá fontos szempont még, hogy a gyümölcsöt Magyarországon cefrézték, párolták, érlelték és főzték, és itthon is palackozták a már kész gyümölcspárlatot.

Mára a pálinka a szeszesitalok „top prémium” kategóriájában is megtalálható. Magyarországon kívül csupán négy olyan ország van, ahol a nemzeti italt törvény védi: Mexikó a tequilával, Nagy-Britannia a skót whisky-vel, Németország a kornnal és Olaszország a grappával.

Nemzetközi imázshordozó
A röviditalok képesek arra, hogy nemzetek imázshordozóivá váljanak. – Ezt szeretnénk a pálinka esetében is elérni, ugyanúgy, mint a tequilával Mexikó vagy a konyakkal Franciaország tette. Ma ez még nem így van, mert a pálinka még csak Magyarországon világhírű, a határokon túl még nem. – ismerte be humorosan a helyzetet Barabás Attila.

Minőség tekintettében a magyar különlegesség viszont felveszi a versenyt bármilyen más égetett szeszesitallal, akár a Smirnoff vodkával vagy a Hennessy XO konyakkal is. Mára a magyar pálinka itthon presztízstermék lett, értékesítése az utóbbi időszakban 30-40%-kal nőtt a szórakozóhelyeken, míg ezzel párhuzamosan a whiskyé csökkent. Barabás Attila meggyőződése: – a pálinka a világ összes égetett szeszesitalával felveszi a versenyt és körülbelül 80%-ukat megalázó módon le is győzi!

Az ital versenyképességének oka, hogy 100%-osan magyar gyümölcsből készül, hozzáadott cukor és egyéb adalékanyagok nélkül. A magyar gyümölcs felhasználása azért lényeges, mert a Kárpát-medencében terem egyedül olyan gyümölcs, aminek sav-cukor aránya ideális gyümölcspárlat készítésére. A pálinka alkoholtartalma minimálisan 37,5%.

Mennyi alaphozzávaló kell 1 liter égetett szeszesital előállításához?
Az 50 fokos (V/V%) vodka előállításához 1,5 kg gabona szükséges
A rum előállításához 1,5 kg cukornád-melasz szükséges
Az 50%-os barackpálinka előállításához 12 kg gyümölcs szükséges
Az 1 liter csipkebogyó-pálinkához pedig 30kg magozott csipkebogyóra van szükség!

A gyümölcstartalom mellett a pálinka további ismérvei és pozitívumai még a főzéstechnológia igényessége és a főzőmester szaktudása. A lepárlás szakaszos és kétlépcsős, melynek eredménye a jobb és magasabb minőségű párlat.
A pálinkafőző mester szaktudása pedig azért igen fontos, mert a pálinka nem ipari, hanem manufakturális termék!

Mikor fogyasszuk a pálinkát?
Az italkínálatban a pálinka leginkább aperitifként szerepel, majd manapság már az étkezés végén is szerepet játszhat: kávé mellé likőr vagy konyak helyett fogyaszthatunk egy finom pálinkát is!

A pálinka felhasználható különféle ételek, turmixok és sütemények ízesítésére is, így kellemes, különleges, jellegzetes ízt, illatot adhatunk a konyha remekeinek. A hagyományos, jól ismert konyakmeggy mellett a jó minőségű pálinkákból különleges töltött csokoládé, desszert is készül, tovább éltetve a magyar pálinka jó hírét.

A Pálinkaakadémia után pálinkakoktél mixerversenyt rendeztek a szervezők, ahol a pálinka alternatív felhasználási módjai közül a koktél-alapanyagként való megjelenést mutatták be. Barabás Attila elmondta, fontos, hogy legyen az italnak alternatív felhasználási módja, mint a rum esetében akár a cuba libre kotél és számos további koktél még.

Hogyan fogyasszuk a pálinkát?
Kétszáz évig cserépkorsóból, úgy nevezett kupicából itták a pálinkát. Az elmúlt tíz évben pedig a kóstolópohár jött divatba. Fontos, hogy a pohár szája felfelé szűkülő legyen, mert akkor az ital felett kialakuló illatfelhő nem szökik el.
Egyes vélemények szerint ellentétben a gyakorlattal, kortyolgatva, ízlelgetve célszerű fogyasztani a gyümölcspárlatot.

A pálinkát soha ne kínáljunk behűtve! Hőmérsékletének a francia konyakéhoz hasonlónak kell lennie. A könnyű, reduktívabb, gyümölcsösebb pálinkákat, pl. szamóca, málna… 14-16°-on, a kicsit testesebb pálinkákat 16-18°-on, míg az érett, ódon, oxidatív pálinkákat, egy érett szilvát vagy törkölyt 20-22°-on fogyasszuk. Ha követjük ezeket az utasításokat, akkor a gyümölcs illata, jellege megfelelően tud majd érvényesülni, kellemesen kijönnek az aromák.
Miért hűtötték mégis a pálinkákat régebben? Mert a pálinka régen előpárlatos volt, ami szúrós szagúvá tette. Lehűtés után viszont már kevésbé lehetett érezni a kellemetlen szagot.