Best of Budapest & Hungary

John Maust kísérleti zenéje miatt gyakran nevezik retro-futuristának, dalai moziszerű, furcsa látomások. A különös zenészt legutóbb tavaly hallhattuk az A38-on, most azonban a rajongók nagy örömére szeptember 9-én az Akvárium Klubba is elhozza különös dallamait.

    John Maus egy igazán rejtélyes zenész. A szintipopot és a jeges minimalizmust gyúrta össze valódi kecsességgel és abszurd humorával, ezeket érhetjük tetten 2006 óta megjelent három nagylemezén is. Zenéje rendkívül változékony, 80-as évekbeli dobgépei és az alkalmazott szintetizátorhangok miatt gyakran nevezik retro-futuristának. John zenéje azonban sokkal személyesebb, mint amire a nosztalgikus újragondolás utal. A dalai filmszerűek, a pátosz a lendületes basszus dallamokban, arpeggiókban és persze a mélyen rezonáló énekhangjával idéződik meg.  Moroder segített feltérképezni ezt a területet, de Maus inkább a reneszánsz polifónia és a poszt-punk iránti szeretetén keresztül keresi a kadenciát. A zenei ötletek olyan radikális összeolvadása ez, amennyire radikális maga a szándék.

    Maus egy “időn kívüli ember”, aki a punk-rock nyelvének használatával próbál értelmet adni világunk embertelenségének. 2011-ben jelentette meg sokat dicsért, We Must Become The Pitiless Censors Of Ourselves című albumát, amely mániákus energiájával villámcsapásként vívta ki a figyelmet. A ma már kísérleti popklasszikusnak számító lemez hatalmas áttörést jelentett Maus számára, amely meghozta számára az elismerést és korábbi munkásságát is a figyelem középpontjába helyezte, újra megismertetve a hallgatósággal előző ablumait is. A Pitiless Censors világkörüli turnéja és egy ritkaságokból és kiadatlan számokból álló gyűjtemény összeállítása után Maus visszatért akadémiai elfogaltságaihoz és 2014-ben a kommunikációról és az ellenőrzésről írt disszertációjával politikai filozófiából doktorált.

    Röviddel ezután elkezdte építeni saját moduláris szintetizátorát, addig dolgozva a nyomtatott áramköri lapokkal és az alkatrészek forrasztásával, míg végül egy olyan eszközzel nem rendelkezett, amely minden elképzelésének megfelelt. Miután sikerrel teljesítette ezt a feladatot ismét a dalszerzés felé fordult, így született meg 2017-es Screen Memories című lemeze, amelyet Funny Farm néven emlegetett minnesotai otthonában írt. A farm egy magányos hely, a táj éppoly fenséges, mint amennyire szigorú, így a dalokba óhatatlanul belopakodik egy kevés a fagypont alatti téli hidegből, ahogy a nyár zümmögő darazsaiból is. Legutóbbi lemezét Addendum címmel 2018-ban adta ki.