Keresés Facebook Best Of Budapest Instagram Best of Budapest ENG  
Best of Budapest Measure of Quality

Best of Budapest & Hungary

Measure of Quality

Szépség, igazság és borok

2011. szeptember 07.

Warren Winiarski az amerikai ’önerőből magát felküzdő ember’ tökéletes megtestesítője. A kaliforniai borászt világszerte úgy ismerik, mint a legendás borkészítőt, aki jókor volt jó helyen.

A kaliforniai borász akkor tett szert világhírre, mikor 1976-ban a Cabernet Sauvignon-ja megnyerte a híres Paris Tasting-ot a bordeux-i versenyzők előtt. Hihetetlen módon, az elismerés csupán egy évet váratott magára, és Winiarski mára a kaliforniai borászat élharcosának számít. A borász több mint egyszerűen egy jeles borszakember, és még mindig hordozza magán eredeti szakmája, a politológusság jegyeit: köztudott, hogy egy kellemes, kimondottan kedélyes úriember, egy letűnt kor képviselője. Mély gondolatai és a világ dolgairól való tájékozottságanak köszönhetően egyenlő elbánásban részesíti a borokat és a művészetet egyaránt. Mielőtt nekiindult Californiának, hogy egy kis Napa Valley-i borászatban kitanulja a borász szakma fortélyait, a lengyel származású ám Olaszországban tanult Winiarski - akinek neve anyanyelvén a ’borkészítő fiát’ jelenti - 1964-ig egyetemi előadó volt Chicagoban. 1966-ban az új Robert Mondavi borászat borász asszisztense lett, ezután pedig vett egy kis földet a Silverado ösvényen, ahol megalkotta az 1976-os nyertes borát. Winiarski idén nyáron Budapestre látogatott, hogy a Corinthia Hotel Budapest impozáns báltermében előadást tartson az igazat kereső borszakértők- és imádók legnagyobb örömére. Egy egyszerű pékségben találkoztunk a mesterrel a teltházas 2011-es Venice wine conference után.

Ön 1970-ben alapította meg a Stag’s Leap Wine Cellars-t és gyorsan híressé vált amikor az 1973-as Cabernet Sauvignonja jobb helyezést ért el mint a bordeux-i versenyzők az 1976-os Paris Tasting-ot, amit mára csak mint a ’párizsi ítéletként’ emlegetnek. 2007-ben azonban megtette az elképzelhetetlent és eladta a Stag Leap’s Wine Cellars-t. Mi áll ennek a vakmerő húzásnak a hátterében?
WARREN WINIARSKI: A 'húzás' talán nem is volt olyan váratlan, mint ahogy Ön mondja. A 2007-et megelőző években sok családi megbeszélést tartottunk és arra a döntésre jutottunk, hogy az lesz a legjobb, ha találunk egy megfelelő partnert, aki továbbviszi a borászatot, amihez mindnyájan annyit hozzátettünk. A kulcs pillanat az volt, amikor úgy döntöttünk, hogy valamilyen átalakulást kezdeményezzünk, ami végül is az eladáshoz vezetett.

A borászat berkeiben az Ön szakmai háttere nyitott könyv, ám kevésbé ilyen az Ön borokról és a jelentésükről alkotott filozófiája. Egy 2002-es interjúban Ön híresen azt mondta, hogy a maximalizmusra törekedő borok elvesztik a finom különlegességüket. Változott valamit ez a véleménye az elmúlt évtizedben? Ha igen, merre?
WARREN WINIARSKI: A túlságosan kivonatolt vörösborokról és az erős fehérborokról alkotott véleményem ugyanaz maradt. Ez az alapja a borokhoz való hozzáállásomhoz általánosságban. Nemcsak a finom különbözőségük tűnik el ezeknek a boroknak, de gyorsan fáradságot is okoznak. A fáradtság és a szépség pedig nem barátok.

Az emberek szeretnek jó és rossz borokról beszélni. Leegyszerűsítve, mi tesz jóvá egy bort? Milyen mellékneveket használna azokra a borokra, amik a legnagyobb hatással vannak Önre?
WARREN WINIARSKI: Egy jó bornak az étel kellemes frissítő társának kell lennie, egy jó bornak elő kell idéznie azt a bizonyos ’távolba merengést’ a fogyasztójától miközben az elméje egy kellemes misztériumot fedez fel.

“A szépség igazság, az igazság szépség” - foglalja össze John Keats egy híres költeményében. Hogyan alkalmazná ezt a sort az Ön borokról alkotott elképzelésére?
WARREN WINIARSKI: Ennek a gondolatébresztő verssornak megvan a maga misztériuma: talán kapcsolódik a híres “Borban az igazság” közmondáshoz.

A magyar borok kétségtelenül világhírűek, olyannyira, hogy az Anglo-Amerikai kultúra számos említést tesz róluk, mint például Virginia Woolf a Tokajiról Mrs. Dalloway-ben, ahol ritka nedűként ír róla, aminek a birtoklása privilégium egy közösségben. Ön szerint a bor milyen szinten határozza meg az egyén társadalmi állását vagy kifinomultságát?
WARREN WINIARSKI: Bizonyos borok ritkasága vagy értékessége csak egy vékony réteg számára teszi őket elérhetővé. Az érdem és a hozzáférés azonban sokszor szerencse kérdése is. A Tokaji, amennyire tudom, a lengyel királyok kedvence is volt.

A Vince 2011 az év legelőkelőbb boros eseménye. Volt olyan magyar bor, amely nagy benyomást tett Önre az eseményen? Volt olyan, amely igazán megcsiklandozta az ízlelőbimbóit budapesti látogatása során?
WARREN WINIARSKI: Magyarországra utazni egyértelműen kényeztetés volt számomra. Sok kiemelkedő bort kóstoltam a nagyszerűen megrendezett Venice 2011-en és különösen tetszett, ahogy a különböző terroirokat és a klasszikus variációkat párosították. Ennek kapcsán két kiemelkedő példa jut az eszembe: a villányi Malatinszky borászat Vylyan Pinot Noir-ja és Cabernet Franc-ja.

Az Ön gondolatébresztő Corinthia előadásában előkerült az építészet és a zene is a ’harmónia’ égisze alatt. Megtudhatnánk egy kicsit többet is erről?
WARREN WINIARSKI: A “harmónia” a bor olyan különleges tulajdonsága, mely előidézi a már említett ’távolba merengést’. Ez úgyszintén jelen van más dolgokban, például a zenében és az építészetben is, amikről beszéltem is az előadásomban. Más, sokszor akár ellentétes elemekben is élvezhetjük ezt a harmóniát.

Vissza Még több hír
 
 
© IntroWeb | 2017 - Weboldal készítés, SEO