Best of Budapest & Hungary

Mi történik az idővel, amikor átlépünk egy másik világ küszöbén? Hogyan változik a valóság érzékelése, ha új kulturális közegbe, másik nyelvbe vagy akár a digitális térbe kerülünk? Eva-Maria Biribauer osztrák képzőművész Időhurok - Történetek az időutazásról a hindu kozmológiában című kiállítása október 8-án nyílt az Indiai Nagykövetség Amrita Sher-Gil Kulturális Központjában. A kifejezetten a budapesti tárlatra készült sorozat a hindu kozmológia, az időutazás és a multiverzum gondolatát kapcsolja össze a művész személyes India-élményeivel.

    Egyetlen lépés is elég lehet ahhoz, hogy megváltozzon az idő.

    Eva-Maria Biribauer számára legalábbis egy ilyen hétköznapi mozdulatból indult az „Időhurok” története. Amikor belépett az Indiai Nagykövetségre Budapesten, úgy érezte, mintha egy másik világba érkezett volna. A tér és az idő érzékelésének hirtelen megváltozása később egy egész festménysorozat kiindulópontjává vált. Biribauer elmondása szerint hasonló érzést különleges pillanatokban, országok vagy kultúrák között mozogva is megtapasztalt már: mintha az idő meghajlana, és egy pillanatra átjáró nyílna két különböző valóság között.

    Az Indiához vezető út azonban jóval korábban kezdődött. Biribauer a kilencvenes évek végén Münchenben tanult divat- és jelmeztervezést, ekkor találkozott először közelebbről az indiai kultúrával és filozófiával. Indiába végül 2012-ben jutott el először, és az ország ekkor vált művészi gondolkodásának is részévé. Indiai irodalmat olvasott, személyes kapcsolatokat épített, miközben saját vallási és kulturális hátterét is újragondolta. Ennek egyik eredménye a „Jézus, légy az én Buddhám”  című festménysorozata lett, amelyben különböző spirituális rendszerek jelképeit ütköztette és vegyítette.

    Shiva energiájától a Mechwart ligeti „bandáig”

    Az “Időhurok” képei 2026 májusa és szeptembere között születtek. Biribauer ebben az időszakban 26 új művet készített, a budapesti kiállításon pedig mintegy 32 alkotást mutat be. A festmények többsége akrillal készült vászonra vagy papírra, de kollázs és ceruzarajz is megjelenik közöttük.

    A sorozat egyik legfontosabb motívuma a mozgás. A figurák futnak, ugranak és repülnek, az időkapukon való áthaladás közben pedig olykor szinte feloldódnak. A kompozíciók tudatosan kibillentettek: Biribauer nem a nyugalmat keresi, hanem azt az állapotot, amelyben minden éppen átalakulóban van.

    Az “Időhurok” három, egymásba kapcsolódó történetszálból épül fel. Az első, Időutazó című fejezet színvilágát az indiai sárga, a vörös és a világoskék határozza meg; utóbbi egyes hindu istenségek ábrázolásaira utal. A művész Shiva átalakító energiájából is inspirációt merített. A második történetszál, a Buja Kert egy zöldekkel és sárgákkal teli pihenőhely: kert, ahol az időutazó megállhat két utazás között.

    A harmadik fejezetben aztán váratlanul Budapest is belép a történetbe.

    A Mechwart ligeti buszmegálló bandája tagjai világok között közlekednek, kedvük szerint jelennek meg és tűnnek el, és ott nyitnak időkaput, ahol éppen akarnak. Valahol a Mechwart ligeti megálló közelében az időutazó össze is fut velük. A kék, rózsaszín, fekete és sárga, félig áttetsző figurákkal Biribauer egy játékos, filmszerű fordulatot épített a történetbe.

    Ez a narratív gondolkodás nem véletlen. A művész festői pályája mellett tizenhét éven keresztül nagy filmes produkciók jelmezes részlegeiben dolgozott. Pályáját a berlini Schaubühnén kezdte gyakornokként, később a bécsi Burgtheaterben dolgozott, majd filmes produkciók következtek. Részt vett többek között a John Malkovich főszereplésével készült Klimt, valamint a Helen Mirren és Ryan Reynolds nevével fémjelzett Woman in Gold munkálataiban.

    A multiverzum bennünk van

    Az “Időhurok” készítése közben Biribauer Sarvepalli Radhakrishnan The Hindu View of Life című, 1927-ben megjelent könyvét olvasta. Saját megfogalmazása szerint a hindu gondolkodás korábban nem került ennyire közel hozzá, most azonban különösen foglalkoztatni kezdte az elme végtelenségének, folyamatos mozgásának és a valóság egymás mellett létező rétegeinek gondolata. Háttéranyag válaszokkal

    Az időutazás így a kiállításon nem elsősorban sci-fi motívum. Biribauer sokkal hétköznapibb tapasztalatként közelít hozzá. Egy másik országba érkezve, idegen nyelven megszólalva vagy a fizikai és digitális világ között váltva újra és újra megváltozik a környezetünk - vele együtt pedig az időérzékelésünk és az a mód is, ahogyan önmagunkat látjuk.

    Innen ered a tárlat egyik központi állítása is: mindannyian időutazók vagyunk. „A multiverzum bennünk van. Csak fel kell fedeznünk” - fogalmaz a művész.