Best of Budapest & Hungary

Déry Tibor Kedves bópeer…! című művét mutatják be Zsótér Sándor rendezésében a Vígszínház Házi Színpadán. A péntektől látható előadás humorral és kíméletlen őszinteséggel beszél az öregedés testi és lelki tapasztalatáról.

    Déry Tibor Kedves bópeer…! című kisregényének az öregedés, a magány, az elmúlással való szembenézés mellett a szerelem, a vágy és az élethez való ragaszkodás is meghatározó témája.

    Mint felidézték, a mű színpadi ősbemutatója 1976. október 1-jén volt a Vígszínházban Kapás Dezső rendezésében, Major Tamással a címszerepben. Ötven évvel később a Házi Színpadon Zsótér Sándor állítja színpadra a történetet Méhes László főszereplésével.

    A történet szerint Flóris, az író, öregszik. Hogy ne csontosodjon be végképp a magányba, hazahívja fiát Svájcból, ahová ő küldte még gyerekkorában.

    Déry Tibor műve - amelynek címében a bópeer az após jelentésű francia beau-pere fonetikus átírása -, az öregedés testi és lelki tapasztalatát szokatlan nyíltsággal ábrázolja. Zsótér Sándor szerint Déry kíméletlenül elemzi ezt a folyamatot, nincs benne szépelgés vagy szentimentalizmus.

    "Ahogy megy az idő, a szokások úgy tapadnak ránk, mint a kagylók a hajóra. Ez a rettenetesen hiú író pedig megpróbálja felvenni a harcot a szokásokkal. És ez a harc, amit ő hadjáratnak hív, nem könnyű. Hadvezérként valójában nem az időt akarja megállítani, csak iszonyodik ettől a folyamattól, és attól, ahogy ő benne van ebben a folyamatban" - idézték a rendezőt a közleményben.

    Zsótér Sándor szerint az időskorról alkotott kép gyakran két véglet között mozog. Az idős ember elesett és kiszolgáltatott vagy "galambősz, tudós és bölcs". A kettő között mintha nem lenne semmi, eltűnnek a hétköznapi vágyak, a szexualitás, a humor és a hiúság. "Azt hiszem, egyikünk sem tartozik egyik vagy másik kategóriába. Déry felborítja ezt az ámítóan áporodott, hamis képet az időskorról. Talán ebben van a humora is" - mondta a rendező.

    A történet második részében Flóris fia hazatér Svájcból, és vele együtt érkezik fiatal felesége is. A nő érkezése felkavarja az író életét, és olyan érzelmeket ébreszt benne, amelyekről talán már maga is lemondott. "Megtapasztal valamit, ami olyan, mint a mesében. A testiség nélküli szerelmet" - fogalmazott a rendező.

    Az előadás látványvilága is az író személyiségéből indul ki. Realista lakásbelső helyett egy hatalmas, szőrméből készült arc uralja a teret az idős író sajátos portréjaként. A díszletet Ambrus Mária, a jelmezeket Reiter Zita tervezte, az előadás zeneszerzője Lelkes Botond, Déry Tibor kisregényéből a színpadi szöveget Ungár Júlia és Zsótér Sándor készítette.