Best of Budapest & Hungary

Az átváltozás történetei elevenednek meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Metamorphosis című, szerdától látható nemzetközi csoportos kiállításán. A tárlat arra keresi a választ, hogyan változunk mi magunk és miként alakul át a bennünket körülvevő világ.

    A 2027. január 17-ig látogatható kiállítás kilenc kortárs fotóművész munkáján keresztül vizsgálja az átalakulás különböző formáit, a gondolati kiindulópontot Emanuele Coccia olasz filozófus Metamorfózisok című könyve adja - írták.

   A tárlat egyik hangsúlyos témája az emlékezet és az emberi kapcsolatok változása. Turós Balázs A dolgok természete című sorozatának két főszereplője demenciával élő nagymamája és elsőszülött gyermeke. A fotográfus a születés és az elmúlás egymásba fonódó tapasztalatán keresztül mutatja meg az emberi élet törékenységét.

    Bartha Máté más módszerrel közelít saját múltjához. Kockavető című projektjében két nyolcoldalú dobókockára bízta, merre és milyen messzire induljon Budapest huszonhárom kerületében. A gyermekkori rajzok, családi fényképek és visszatérő álmok inspirálta városi bolyongás egyszerre játékos felfedezőút és személyes szembenézés a családi veszteségekkel. A kiállításon a projekt korábbi változatai mellett egy különleges, családi archívumként és zarándoknaplóként működő könyv is megjelenik.

    A svéd Marcus Gustafsson szintén a családi múlt feldolgozására vállalkozik. Alkoholbeteg édesapjához fűződő kapcsolatát saját felvételek és átalakított családi fotók segítségével vizsgálja.

    A lengyel Anna Orłowska egy sziléziai vízimalomhoz tér vissza, ahol családjának több generációja élt. A helyi történetek, legendák és természeti anyagok felhasználásával egy eltűnőben lévő világ emlékeit alkotja újra.

    A Metamorphosis másik fontos kérdése, hogyan alakítjuk át környezetünket, miként változtatja meg a természet az ember által létrehozott világot.

    Zoe Hamill Skócia egykori olajpalaiparának nyomait fényképezi. A képek azt mutatják meg, hogyan képes a természet új életet teremteni az emberi beavatkozás nyomán kialakult tájban.

    Az ukrán Vitalij Galanzsa munkája a háború kevésbé látható következményeire irányítja a figyelmet. Orosz drónok, rakéták és aknák maradványait helyezi el a természetben, majd úgy fényképezi őket, hogy a növényzet között megbúvó fémdarabok hol láthatóvá válnak, hol eltűnnek az árnyékban. Képei a háború tartós környezeti hatásairól és a mindennapokat átható bizonytalanságról beszélnek.

    A francia Constantin Schlachter testéről és környezetéből gyűjtött mikroorganizmusokat tenyészt különleges, élő negatívokon. A növekedő baktériumkultúrák maguk alakítják a képet, így a fotográfia létrehozásának aktív résztvevőivé válnak.

    Az olasz Claudia Amatruda saját testének változásából indul ki. Ritka degeneratív betegségének tapasztalatát a tengeri élővilág alkalmazkodási és túlélési stratégiáival kapcsolja össze, miközben az emberi test lehetőségeit és határait vizsgálja.

    A lengyel Emilia Martin a meteoritokhoz fűződő történeteken keresztül teszi fel a kérdést, miként változik meg egy hétköznapi tárgy jelentése attól, hogy megtudjuk, a világűrből érkezett.

    A kilenc művész munkáit összekapcsoló gondolat, hogy az átalakulás nem kivételes esemény, hanem életünk és környezetünk természetes állapota. A kiállítás a kortárs fotográfia változatos eszközeivel nemcsak dokumentálja ezeket a folyamatokat, hanem új nézőpontokat is kínál ahhoz, hogyan gondolkodunk saját múltunkról, testünkről és a világhoz fűződő kapcsolatunkról.

    "A metamorfózis nem az élet egyik különös jelensége, hanem maga az élet. A kiállítás művei ezt a folytonos átalakulást különböző léptékekben teszik láthatóvá" - idézi a közlemény Mucsi Emesét, a kiállítás kurátorát.