A surströmming udvarias fordításban annyit tesz: marinált hering. Illata – pontosabban bűze – annyira csípős, hogy bizonyos lakónegyedekből ki is tiltották. Ám a svédek elkötelezetten ragaszkodnak hozzá, mondván: ez a kulináris halcsemege a svéd kultúra szerves része.
A halnak ezt a primitív, de célravezető tartósítási formáját Svédország északi részén alkalmazták először, évszázadokkal ezelőtt. A só magas ára miatt a tavasszal kifogott heringet jobb híján beleöntötték egy hordóba, és jó sok hagyma kíséretében hagyták ott megrothadni, így néhány hónapon át még “fogyasztható” maradt. A modern kor kecsesen konzervbe szorítja ezt az eledelt, melynek felbontása és elfogyasztása leginkább szabadidős program keretében ajánlott. Hajlamos felrobbanni, ezért nem lehet repülőn szállítani, és nem árulják a reptéri üzletekben sem. Az erjedési folyamat nem áll meg a konzervdobozba kerüléskor, aktív szén-dioxidtermelés és számos egyéb vegyület felszabadulása gondoskodik a heringekről, melyek íze aztán rothadó tojás, avas vaj és ecet keverékére emlékeztet leginkább.
Azok szerint, akik meg merték kóstolni, érdemes egy kisebb mennyiséget kenyérre kenni belőle, és sok hagymával, főtt krumplival kísérni. Zárt térben nagyobbacska káosz kialakítására is kitűnő – pajkos svéd gyerekek szokták iskolában bevetni ezt a cselt.
