Amikor a szakács kiég a konyhában

Ferran Adrià séf nemrég - kimerültségre hivatkozva - bejelentette, hogy bezárja éttermét, az El Bullit, és visszavonul a szakácsmesterségtől.

theglobeandmail.com

Best of Budapest online | 2010. február 16.

Pedig Ferran Adriànak a katalán tengerparton fekvő étterme igencsak jól ment: a 42 szakácsot foglalkoztató El Bulli (2008 óta elBulli) évi kétmillió foglalással büszkélkedhetett. Ezt a számot ráadásul úgy produkálta, hogy télen egyáltalán nem fogadtak vendégeket, mert ez idő alatt gyűjtöttek ötleteket a következő idényre.

És mégis, az az ember, aki olyan megoldásokkal rukkolt elő, mint a "dermedt csoki-levegő", és megmutatta a világnak, miként lehet két méter hosszú spagettiszálat varázsolni parmezánból, a múlt hónapban bejelentette, hogy étterme közel két évre -  hacsak nem örökre - bezárja kapuit.  – Rendkívül megterhelő napi 15 óra munka mellett kreatív maradni – nyilatkozta a londoni Daily Telegraphnak. Ezzel egyébként a teljes kanadai szakács társadalom egyetért. Justin Leboe, a  Calgary-ban működő Rush főszakácsa szintén azon a véleményen van, hogy fáradtan senki sem képes a kreatív gondolkodásra, legalábbis hosszú távon. Mint a legtöbb élvonalbeli étterem, a Rush is sűrűn cseréli az étlapját. Leboe kidobta a régi receptjeit, és vadonatúj ötletekkel igyekszik előállni, amellett, hogy hétből minimum hat napot dolgozik több száz fős napi forgalmat bonyolítva. Ezen túlmenően szükségszerűnek érzi, hogy minél több top éttermet kipróbáljon, és figyelje, hogy más szakácsok mit tesznek le az asztalra.

– Egyáltalán nem könnyű állandóan előhozakodni valami újdonsággal – vallja Robert Clark, a vancouveri „C étterem” főszakácsa is. Ő maga folyton különleges alapanyagok és összetevők után kutat. Tökélyre fejlesztette például a tengeri sün, tengeri uborka és tengeri makk elkészítését. – Régebben úgy küzdöttem le a rám törő fásultságot, hogy évente költöztem,  de ha valaki saját éttermet nyit, ez a taktika már nem válik be. Az idő pereg, a verseny folyik, senki nem engedheti meg magának, hogy egy percre is leálljon. Ám ha valaki ezt a hivatást választja, és sikeres akar maradni, túl kell tennie magát a problémákon. Ha a megoldás pár éves szünet, hát legyen. Kivárjuk.

 

Amikor a szakács kiég a konyhában

Ferran Adrià séf nemrég - kimerültségre hivatkozva - bejelentette, hogy bezárja éttermét, az El Bullit, és visszavonul a szakácsmesterségtől.

theglobeandmail.com

Best of Budapest online | 2010. február 16.

Pedig Ferran Adriànak a katalán tengerparton fekvő étterme igencsak jól ment: a 42 szakácsot foglalkoztató El Bulli (2008 óta elBulli) évi kétmillió foglalással büszkélkedhetett. Ezt a számot ráadásul úgy produkálta, hogy télen egyáltalán nem fogadtak vendégeket, mert ez idő alatt gyűjtöttek ötleteket a következő idényre.

És mégis, az az ember, aki olyan megoldásokkal rukkolt elő, mint a "dermedt csoki-levegő", és megmutatta a világnak, miként lehet két méter hosszú spagettiszálat varázsolni parmezánból, a múlt hónapban bejelentette, hogy étterme közel két évre -  hacsak nem örökre - bezárja kapuit.  – Rendkívül megterhelő napi 15 óra munka mellett kreatív maradni – nyilatkozta a londoni Daily Telegraphnak. Ezzel egyébként a teljes kanadai szakács társadalom egyetért. Justin Leboe, a  Calgary-ban működő Rush főszakácsa szintén azon a véleményen van, hogy fáradtan senki sem képes a kreatív gondolkodásra, legalábbis hosszú távon. Mint a legtöbb élvonalbeli étterem, a Rush is sűrűn cseréli az étlapját. Leboe kidobta a régi receptjeit, és vadonatúj ötletekkel igyekszik előállni, amellett, hogy hétből minimum hat napot dolgozik több száz fős napi forgalmat bonyolítva. Ezen túlmenően szükségszerűnek érzi, hogy minél több top éttermet kipróbáljon, és figyelje, hogy más szakácsok mit tesznek le az asztalra.

– Egyáltalán nem könnyű állandóan előhozakodni valami újdonsággal – vallja Robert Clark, a vancouveri „C étterem” főszakácsa is. Ő maga folyton különleges alapanyagok és összetevők után kutat. Tökélyre fejlesztette például a tengeri sün, tengeri uborka és tengeri makk elkészítését. – Régebben úgy küzdöttem le a rám törő fásultságot, hogy évente költöztem,  de ha valaki saját éttermet nyit, ez a taktika már nem válik be. Az idő pereg, a verseny folyik, senki nem engedheti meg magának, hogy egy percre is leálljon. Ám ha valaki ezt a hivatást választja, és sikeres akar maradni, túl kell tennie magát a problémákon. Ha a megoldás pár éves szünet, hát legyen. Kivárjuk.