Az árverésre bocsátott dupla magnum Duennium bemutatásán az egyik személyiség, akinek autogramja még értékesebbé teszi a palackokat: dr. Csernus Imre.

– Milyen bort szeret dr. Csernus Imre?

– Jó ideje szeretem a jó bort. Egy egri borász barátom, Csutorás Ferenc arra tanított – neki meg a nagyapja mondta, ha egy bort szidni kezdtek: „ezért a borért is kapáltak.” Vagyis a bor nagyon következetes, nagyon kemény munka eredménye. Innen nézve pedig nincsen rossz bor. Még azért a borért is, ami nekem nem ízlik – mert a pH-ja, a hangulatom befolyásolja –, szóval még azért is nagyon sokat és következetesen dolgoztak.

Én egyaránt kedvelem a vöröset és a fehéret, a szárazat és az édeset is. Korábban csak száraz jöhetett szóba. Aztán egy tokaji borász barátom egy rendezvényen azt mondta: ezt a 2003-as 5 puttonyos Birsalmást meg kell kóstolnod. Vörösbor után voltam, elhúztam a szám – és akkor megcsapott a tokaji boroknak az a csodálatos ízvilága. A tokaji borról nekem mindig a napsütés jut eszembe, a poharamban az aranyló örvény…, imádom.

– Ezzel erősen emlékeztet Mátyás királyra. Aki Gömörben megkapáltatta a nemes urakat, hogy megtudják, mennyi munka van, amíg a szőlő borként eljut a pohárba. Vagyis dr. Csernus egy nagy humanista. Hogyan lett az SOS Élet Telefonszolgálat arca?

– Ma Magyarországon az emberek lelke borzasztó nagy bajban van. Bármerre megyek, országszerte látom, hogy tömény a szenvedés. A magyar emberek önbizalma a béka feneke alatt van. És ha a napszakokat nézzük: éjszaka az ember már nem dolgozik, a félelmek és a feszültségek következtében elkezd kattogni. Agyalni. Jár az agya. Ilyenkor a bátrabbak keresnek egy telefonszámot, és felhívják. Annak idején a Drog-Stopnak voltam a szupervizora, oda a drogproblémás emberek telefonáltak. A segítőkkel foglalkoztam, hogy védjem őket a kiégés ellen. Szívesen állok minden olyan szervezet mellé, a saját eszköztárammal segítve őket, amely humanista célokat tűz ki. Különösen, ha ez ötvöződik egy olyan borásszal, mint Ipacs Szabó István vagy Debreczeni Mónika, akik hittel csinálják, azt, amit tesznek. Ők szembe mennek az összes nehézséggel, ami most a világban körülvesz bennünket, és nem adják fel. Ha megérzem, hogy van ilyen ember, aki ebben a reményvesztett világban hittel ki tud állni, valami mellett leteszi a voksát, akkor azzal segítem, ami rajtam múlik.

– Hogyan született a kapcsolat a Vylyannal? Korábbról ismerték egymást?

– A Vylyannál már korábban vásároltam bort, de személyesen előtte még sosem találkoztunk Mónika asszonnyal. Amikor elkezdtünk beszélgetni, egyszer belém hasított: Azt a! Ez az ember hisz abban, amit csinál. Ez egy belülről jövő érzés volt. Nem szoktam egyébként jótékonysági akciókat elvállalni. Szinte az egész életemmel az elesetteket és a mássággal küszködő embereket segítem. Azért írom a könyveket, hogy az emberek egyre tisztábban lássanak, és azt a rövid életet, amit élünk, megfelelően tudják irányítani. De ahogy beszélgettünk, láttam, hogy a személyiségszerkezeti attitűdünk nagyon hasonló. Aztán sikerült a borásszal, Ipacs Szabó Istvánnal is megismerkedni, és láttam, hogy nagyon „egy húron pendülnek”. Ezért döntöttem úgy, hogy vállalom.

Az árverésre bocsátott dupla magnum Duennium bemutatásán az egyik személyiség, akinek autogramja még értékesebbé teszi a palackokat: dr. Csernus Imre.

– Milyen bort szeret dr. Csernus Imre?

– Jó ideje szeretem a jó bort. Egy egri borász barátom, Csutorás Ferenc arra tanított – neki meg a nagyapja mondta, ha egy bort szidni kezdtek: „ezért a borért is kapáltak.” Vagyis a bor nagyon következetes, nagyon kemény munka eredménye. Innen nézve pedig nincsen rossz bor. Még azért a borért is, ami nekem nem ízlik – mert a pH-ja, a hangulatom befolyásolja –, szóval még azért is nagyon sokat és következetesen dolgoztak.

Én egyaránt kedvelem a vöröset és a fehéret, a szárazat és az édeset is. Korábban csak száraz jöhetett szóba. Aztán egy tokaji borász barátom egy rendezvényen azt mondta: ezt a 2003-as 5 puttonyos Birsalmást meg kell kóstolnod. Vörösbor után voltam, elhúztam a szám – és akkor megcsapott a tokaji boroknak az a csodálatos ízvilága. A tokaji borról nekem mindig a napsütés jut eszembe, a poharamban az aranyló örvény…, imádom.

– Ezzel erősen emlékeztet Mátyás királyra. Aki Gömörben megkapáltatta a nemes urakat, hogy megtudják, mennyi munka van, amíg a szőlő borként eljut a pohárba. Vagyis dr. Csernus egy nagy humanista. Hogyan lett az SOS Élet Telefonszolgálat arca?

– Ma Magyarországon az emberek lelke borzasztó nagy bajban van. Bármerre megyek, országszerte látom, hogy tömény a szenvedés. A magyar emberek önbizalma a béka feneke alatt van. És ha a napszakokat nézzük: éjszaka az ember már nem dolgozik, a félelmek és a feszültségek következtében elkezd kattogni. Agyalni. Jár az agya. Ilyenkor a bátrabbak keresnek egy telefonszámot, és felhívják. Annak idején a Drog-Stopnak voltam a szupervizora, oda a drogproblémás emberek telefonáltak. A segítőkkel foglalkoztam, hogy védjem őket a kiégés ellen. Szívesen állok minden olyan szervezet mellé, a saját eszköztárammal segítve őket, amely humanista célokat tűz ki. Különösen, ha ez ötvöződik egy olyan borásszal, mint Ipacs Szabó István vagy Debreczeni Mónika, akik hittel csinálják, azt, amit tesznek. Ők szembe mennek az összes nehézséggel, ami most a világban körülvesz bennünket, és nem adják fel. Ha megérzem, hogy van ilyen ember, aki ebben a reményvesztett világban hittel ki tud állni, valami mellett leteszi a voksát, akkor azzal segítem, ami rajtam múlik.

– Hogyan született a kapcsolat a Vylyannal? Korábbról ismerték egymást?

– A Vylyannál már korábban vásároltam bort, de személyesen előtte még sosem találkoztunk Mónika asszonnyal. Amikor elkezdtünk beszélgetni, egyszer belém hasított: Azt a! Ez az ember hisz abban, amit csinál. Ez egy belülről jövő érzés volt. Nem szoktam egyébként jótékonysági akciókat elvállalni. Szinte az egész életemmel az elesetteket és a mássággal küszködő embereket segítem. Azért írom a könyveket, hogy az emberek egyre tisztábban lássanak, és azt a rövid életet, amit élünk, megfelelően tudják irányítani. De ahogy beszélgettünk, láttam, hogy a személyiségszerkezeti attitűdünk nagyon hasonló. Aztán sikerült a borásszal, Ipacs Szabó Istvánnal is megismerkedni, és láttam, hogy nagyon „egy húron pendülnek”. Ezért döntöttem úgy, hogy vállalom.