Veneto régió január végén négyhetes túrát indított Kelet-Európa hat városába azzal a céllal, hogy Olaszország e régiója még ismertebbé váljon az egykori szocialista országokban. Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Horvátországban, Magyarországon és Szlovákiában. A terület turisztikai szervezeteinek élén álló Polesinei Idegenforgalom-ösztönzési Társaság (Card del Po) és maga Veneto régió együttműködésben valósította meg az öt országra szóló bemutató sorozatot. Ennek kapcsán egy bemutatóteremmé átalakított kamion Prágában, Toruńban, Varsóban, Pozsonyban, Budapesten és Zágrábban kisebb sátorvárost alakít ki e városok legszebb és legmozgalmasabb terein.

Gasztronómia
Veneto egyszerre kínál tengeri – hal-, rák- és herkentyűételeket – és hegyvidéki (bárány-, marhahúsból készült) fogásokat. De ha hitelesen helyi dolgokat akaruk megkóstolni, nem hagyhatjuk ki a trevisói radicchiót, vagyis a vörös cikóriát. Kellemesen kesernyés íze tökéletesen illik a párolt vagy sült halakhoz. Érdemes megkóstolni a tökpürével töltött tortellit (ez a töltött derelye egyik helyi változata), ezt parmezánnal hintik meg, és mellé a feketekagyló húsát kínálják. Az édesszájúak számára természetesen tiramisú zárja az ételsort, és jól meglepődnek, mert a hiteles tiramisú sokkal kevésbé édes, mint amit Magyarországon szoktak kínálni.

Veneto szépségei
A Garda-tó vidéke természetesen vízi sportokat és üdülést kínál, de például kevesen tudnak arról, hogy érdemes fölkeresni Torri del Benaco-t. Az enyhe klíma, a foltokban megtalálható középkori maradványok és a nemes formákat mutató épületek mellett számos ösvény vezet a közeli erdőkbe, melyeket biciklivel is (de csak mountainbike-kal!) bejárhatunk. Itt találjuk meg Bardolinót is. Ismerős a név? A környező dombok oldalán terem a kiváló szőlő, amelyből a település nevét viselő vörösbor készül. Azonban a „tó nevető szeme”, ahogy a várost vízparti fekvése miatt nevezik, egyben központ is, amely a környező tájakról, mediterrán klímájáról és gasztronómiájáról híres. A történelmi városmag és a tópart, amely a dombos hátország látványát nyújtja, csodálatos időtöltést ígér a környéken. A Garda-tó keleti partján fekvő települést már az ókorban is ismerték. A város tanúja volt a császár, a szerzetesek és a nemesi családok tulajdonjogról folyó vitájának. 

A művészetek városai: például Vicenza és Verona
1994 óta Vicenza az UNESCO világörökség részét képezi. A város csillogása Andrea Palladio, Észak-Itália legjelentősebb reneszánsz építésze műveinek színpadiasságára alapul. A központban található Vicenza legjelentősebb építménye, a város jelképe: a Basilica Palladiana. A középkori épületet Palladio a XVI. században felújított és kétsoros árkáddal és loggiával egészített ki. Palladio építette a város számos palotáját és az ún. Olimpiai Színházat. A város kapuinál emelkedik a Villa Almerico Capra, amely La Rotonda néven ismert. Ez Andrea Palladio mesterműveként maradt fenn, Goethe ezt írta róla: „Soha nem ért el az építészet ilyen magas szintű pompát”. A város leginkább a három évszázados velencei uralom alatt virágzott, értékes épületekkel lett gazdagabb és a Veneto régió és Olaszország egyik legjelentősebb kulturális központjává vált. 

Verona monumentális védjegye az Aréna, az amfiteátrum, amely csaknem 2000 éves múltra tekinthet vissza. Verona a régió második legfontosabb művészeti városaként büszkén mutogatja kincseit. A város több fényes időszakra tekinthet vissza: a római települések és szabad városok idejére, a Scaligerik, valamint a velenceiek és az osztrákok uralmára. Építészetét és művészeti örökségét a történelem faragta, minden uralmi rendszer rajta hagyta lenyomatát.
A várost madártávlatból szemlélve nyilvánvalóvá válik, hogy az utcaszerkezet még a római mintára épül. A freskókkal díszített paloták, a hidak, templomok és terek csodálatos történelmi utazásra kísérik a látogatót. A látogatás különleges fénypontját jelenti Júlia házának megtekintése, amelynek köszönhetően Verona a szerelem városa nevet kapta.

Veneto régió január végén négyhetes túrát indított Kelet-Európa hat városába azzal a céllal, hogy Olaszország e régiója még ismertebbé váljon az egykori szocialista országokban. Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Horvátországban, Magyarországon és Szlovákiában. A terület turisztikai szervezeteinek élén álló Polesinei Idegenforgalom-ösztönzési Társaság (Card del Po) és maga Veneto régió együttműködésben valósította meg az öt országra szóló bemutató sorozatot. Ennek kapcsán egy bemutatóteremmé átalakított kamion Prágában, Toruńban, Varsóban, Pozsonyban, Budapesten és Zágrábban kisebb sátorvárost alakít ki e városok legszebb és legmozgalmasabb terein.

Gasztronómia
Veneto egyszerre kínál tengeri – hal-, rák- és herkentyűételeket – és hegyvidéki (bárány-, marhahúsból készült) fogásokat. De ha hitelesen helyi dolgokat akaruk megkóstolni, nem hagyhatjuk ki a trevisói radicchiót, vagyis a vörös cikóriát. Kellemesen kesernyés íze tökéletesen illik a párolt vagy sült halakhoz. Érdemes megkóstolni a tökpürével töltött tortellit (ez a töltött derelye egyik helyi változata), ezt parmezánnal hintik meg, és mellé a feketekagyló húsát kínálják. Az édesszájúak számára természetesen tiramisú zárja az ételsort, és jól meglepődnek, mert a hiteles tiramisú sokkal kevésbé édes, mint amit Magyarországon szoktak kínálni.

Veneto szépségei
A Garda-tó vidéke természetesen vízi sportokat és üdülést kínál, de például kevesen tudnak arról, hogy érdemes fölkeresni Torri del Benaco-t. Az enyhe klíma, a foltokban megtalálható középkori maradványok és a nemes formákat mutató épületek mellett számos ösvény vezet a közeli erdőkbe, melyeket biciklivel is (de csak mountainbike-kal!) bejárhatunk. Itt találjuk meg Bardolinót is. Ismerős a név? A környező dombok oldalán terem a kiváló szőlő, amelyből a település nevét viselő vörösbor készül. Azonban a „tó nevető szeme”, ahogy a várost vízparti fekvése miatt nevezik, egyben központ is, amely a környező tájakról, mediterrán klímájáról és gasztronómiájáról híres. A történelmi városmag és a tópart, amely a dombos hátország látványát nyújtja, csodálatos időtöltést ígér a környéken. A Garda-tó keleti partján fekvő települést már az ókorban is ismerték. A város tanúja volt a császár, a szerzetesek és a nemesi családok tulajdonjogról folyó vitájának. 

A művészetek városai: például Vicenza és Verona
1994 óta Vicenza az UNESCO világörökség részét képezi. A város csillogása Andrea Palladio, Észak-Itália legjelentősebb reneszánsz építésze műveinek színpadiasságára alapul. A központban található Vicenza legjelentősebb építménye, a város jelképe: a Basilica Palladiana. A középkori épületet Palladio a XVI. században felújított és kétsoros árkáddal és loggiával egészített ki. Palladio építette a város számos palotáját és az ún. Olimpiai Színházat. A város kapuinál emelkedik a Villa Almerico Capra, amely La Rotonda néven ismert. Ez Andrea Palladio mesterműveként maradt fenn, Goethe ezt írta róla: „Soha nem ért el az építészet ilyen magas szintű pompát”. A város leginkább a három évszázados velencei uralom alatt virágzott, értékes épületekkel lett gazdagabb és a Veneto régió és Olaszország egyik legjelentősebb kulturális központjává vált. 

Verona monumentális védjegye az Aréna, az amfiteátrum, amely csaknem 2000 éves múltra tekinthet vissza. Verona a régió második legfontosabb művészeti városaként büszkén mutogatja kincseit. A város több fényes időszakra tekinthet vissza: a római települések és szabad városok idejére, a Scaligerik, valamint a velenceiek és az osztrákok uralmára. Építészetét és művészeti örökségét a történelem faragta, minden uralmi rendszer rajta hagyta lenyomatát.
A várost madártávlatból szemlélve nyilvánvalóvá válik, hogy az utcaszerkezet még a római mintára épül. A freskókkal díszített paloták, a hidak, templomok és terek csodálatos történelmi utazásra kísérik a látogatót. A látogatás különleges fénypontját jelenti Júlia házának megtekintése, amelynek köszönhetően Verona a szerelem városa nevet kapta.