A magyar néphagyomány és szokásrend egyik kiemelt jelentőségű időszaka a Farsang, aminek a Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó, váltakozó hosszúságú időszakot nevezzük.

Vízkereszt az Úr megjelenésének napja a római katolikus naptár szerint, mert ekkor nyilvánították ki Jézus születését a pogány népnek. A három napkeleti bölcs (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) a betlehemi csillagot követve megjelent Jézus jászolánál, s uralkodónak kijáró tisztelettel hódolt a kisded és édesanyja, Mária előtt. Ezen a napon templomokban tömjént és vizet szentelnek, innen a magyar vízkereszt elnevezés.

A farsang Hamvazó Szerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart. Ez idén február 17-ére esik. Ezt az időszakot vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemezik. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat a 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.

A farsang csúcspontja a karnevál, ami a böjt előtti időszakot takarja. Olaszul: carne-vale, azaz hús, isten veled!, latinul: carne levamen, azaz hústól való tartózkodás. Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús, a fánk. A karnevált magyarul a farsang farkának szoktuk nevezni. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, február 14-16. idén, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a híres mohácsi busójárást.

A legnevezetesebb télbúcsúztató mellett ilyenkor rendezik a legtöbb álarcosbált is, a különböző rendű és rangú, társasági és szakmai farsangi bálokat. Míg hajdan ez a pár hét tél és tavasz szimbolikus küzdelméről szólt, ma inkább a vigalomra helyeződik a hangsúly.

Kosztolányi Dezső: Síppal, dobbal, nádi hegedűvel 
(részlet)
Hogy merre jártam? Nem tudom már.
De ott volt sok tisztes személy,
víg hercegek ópium-gőzben
lihegtek tiltott kéjekér.
Ott volt a véres szemü Bacchus
és több méltóságos alak
verejtékezve és zokogva
a roskadt asztalok alatt.
Mind kornyikált, ivott, dülöngött,
elmélkedett magában halkan
s az asztalfőnél hosszú frakkban
ott ült az ördög.

A magyar néphagyomány és szokásrend egyik kiemelt jelentőségű időszaka a Farsang, aminek a Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó, váltakozó hosszúságú időszakot nevezzük.

Vízkereszt az Úr megjelenésének napja a római katolikus naptár szerint, mert ekkor nyilvánították ki Jézus születését a pogány népnek. A három napkeleti bölcs (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) a betlehemi csillagot követve megjelent Jézus jászolánál, s uralkodónak kijáró tisztelettel hódolt a kisded és édesanyja, Mária előtt. Ezen a napon templomokban tömjént és vizet szentelnek, innen a magyar vízkereszt elnevezés.

A farsang Hamvazó Szerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart. Ez idén február 17-ére esik. Ezt az időszakot vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemezik. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat a 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.

A farsang csúcspontja a karnevál, ami a böjt előtti időszakot takarja. Olaszul: carne-vale, azaz hús, isten veled!, latinul: carne levamen, azaz hústól való tartózkodás. Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús, a fánk. A karnevált magyarul a farsang farkának szoktuk nevezni. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, február 14-16. idén, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a híres mohácsi busójárást.

A legnevezetesebb télbúcsúztató mellett ilyenkor rendezik a legtöbb álarcosbált is, a különböző rendű és rangú, társasági és szakmai farsangi bálokat. Míg hajdan ez a pár hét tél és tavasz szimbolikus küzdelméről szólt, ma inkább a vigalomra helyeződik a hangsúly.

Kosztolányi Dezső: Síppal, dobbal, nádi hegedűvel 
(részlet)
Hogy merre jártam? Nem tudom már.
De ott volt sok tisztes személy,
víg hercegek ópium-gőzben
lihegtek tiltott kéjekér.
Ott volt a véres szemü Bacchus
és több méltóságos alak
verejtékezve és zokogva
a roskadt asztalok alatt.
Mind kornyikált, ivott, dülöngött,
elmélkedett magában halkan
s az asztalfőnél hosszú frakkban
ott ült az ördög.