Kortyokban
A bejáratnál a házigazdák széles mosollyal üdvözöltek, a kezemet rázták, mintha régóta ismertek volna. Nem először jártam a Best of Budapest díjkiosztó gáláján. Aztán pezsgővel kínáltak, édessel, majd szárazzal. Később, az est folyamán megismertem az összes közbeeső változatát is a Törley pezsgőinek. Az asztalhoz ülve (már jól esett a pihenés a sok kóstoló után) száraz vörösbort kértem az előételhez (Kovács Nimród Pinot noir). A köszöntők és a táncos bemutató után mindenki megrohamozta az éttermek által ízlésesen berendezett felszolgáló helyeket. Míg legtöbben a finom falatokra várakoztak, addig én a Scottish Corner asztalánál álldogáltam és a legfinomabb single malt whiskeyket ízlelgettem.
Rövid pihenő után, amit egy pár vegetáriánus falat és több apró édesség elfogyasztása jelentett, felkerestem a bio- és egyéb különleges pálinkák standját. Az előző évekhez hasonlóan most sem csalódtam. Ebben az évben is készültek újdonsággal, többek között a zölddióval ízesített pálinkával. Nem időztem itt sokáig, mert felröppent a hír, hogy az Arany Kaviár étterem francia pezsgőt kínál, és nem is akármilyet. Sajnos, nem voltam elég gyors, mire odaértem, már csak a díszes üvegeket mutatták a jókedvű felszolgálók. De helyette nagyon finom orosz vodkát töltögettek, higgyék el, kárpótolt a késésért…
Nem kávézom, de a kóstolgatások után szükségem volt egy finom kapucsínóra a Piazza d’ Oronál. Gyors felfrissülés után folytattam volna felfedezőutamat, de a kiállítók már szinte mindenhol összepakoltak. Az autómat a sofőrszolgálat vezette hazáig. Másnap reggel fáradtan, de friss gyomorral néztem be a hűtőbe. Ott várt rám a gála ajándék bora: egy Egri cuvée a Juhász testvérektől…

Az első alkalom
A Best of Budapest Gála nekem finom ételeket és italokat, jó társaságot jelent. És minden évben egy kis meglepetést is. Idén – talán a pár nappal azelőtt látott francia film hatására – a franciás élmények voltak számomra a legkellemesebbek.
Nagyon izgatott lettem, amikor az asztalra odakészített menükártyán megláttam, hogy a Spirit Hotel friss osztrigával készült. A bemutató séf lánckesztyűs kezébe vette az addig jégen tárolt kagylót, a másik kezében lévő éles osztriganyitó késsel pedig felnyitotta. Ezután egy kisebb késsel körbevágta, hogy a hús kicsusszanhasson a helyéről, majd megkérdezte, milyen öntettel kérem. Bevallottam, kicsit tanácstalan vagyok, mert ez az első alkalom, hogy megízlelhetem a különleges csemegét. Felcsillant a szeme, és azt mondta, akkor mindenképpen a citromos öntetet javasolja, mert az hozza ki legjobban az eredeti ízt. A számhoz emeltem és egyben felhörpintettem. Valóban, nemcsak az osztriga húsának ízét, de a sós tengervizet is éreztem, amit a citrom savanyúsága még jobban kiemelt. Majd egy korty Szigeti rosé pezsgőt kortyoltam. Mennyei volt. Ehhez nem fér kétség.
Másik nagy gasztronómiai élményem a Café Erté étterem szintén franciás hideg zöldborsólevese volt kókuszhabbal és füstölt Szent Jakab-kagylóval.

Kortyokban
A bejáratnál a házigazdák széles mosollyal üdvözöltek, a kezemet rázták, mintha régóta ismertek volna. Nem először jártam a Best of Budapest díjkiosztó gáláján. Aztán pezsgővel kínáltak, édessel, majd szárazzal. Később, az est folyamán megismertem az összes közbeeső változatát is a Törley pezsgőinek. Az asztalhoz ülve (már jól esett a pihenés a sok kóstoló után) száraz vörösbort kértem az előételhez (Kovács Nimród Pinot noir). A köszöntők és a táncos bemutató után mindenki megrohamozta az éttermek által ízlésesen berendezett felszolgáló helyeket. Míg legtöbben a finom falatokra várakoztak, addig én a Scottish Corner asztalánál álldogáltam és a legfinomabb single malt whiskeyket ízlelgettem.
Rövid pihenő után, amit egy pár vegetáriánus falat és több apró édesség elfogyasztása jelentett, felkerestem a bio- és egyéb különleges pálinkák standját. Az előző évekhez hasonlóan most sem csalódtam. Ebben az évben is készültek újdonsággal, többek között a zölddióval ízesített pálinkával. Nem időztem itt sokáig, mert felröppent a hír, hogy az Arany Kaviár étterem francia pezsgőt kínál, és nem is akármilyet. Sajnos, nem voltam elég gyors, mire odaértem, már csak a díszes üvegeket mutatták a jókedvű felszolgálók. De helyette nagyon finom orosz vodkát töltögettek, higgyék el, kárpótolt a késésért…
Nem kávézom, de a kóstolgatások után szükségem volt egy finom kapucsínóra a Piazza d’ Oronál. Gyors felfrissülés után folytattam volna felfedezőutamat, de a kiállítók már szinte mindenhol összepakoltak. Az autómat a sofőrszolgálat vezette hazáig. Másnap reggel fáradtan, de friss gyomorral néztem be a hűtőbe. Ott várt rám a gála ajándék bora: egy Egri cuvée a Juhász testvérektől…

Az első alkalom
A Best of Budapest Gála nekem finom ételeket és italokat, jó társaságot jelent. És minden évben egy kis meglepetést is. Idén – talán a pár nappal azelőtt látott francia film hatására – a franciás élmények voltak számomra a legkellemesebbek.
Nagyon izgatott lettem, amikor az asztalra odakészített menükártyán megláttam, hogy a Spirit Hotel friss osztrigával készült. A bemutató séf lánckesztyűs kezébe vette az addig jégen tárolt kagylót, a másik kezében lévő éles osztriganyitó késsel pedig felnyitotta. Ezután egy kisebb késsel körbevágta, hogy a hús kicsusszanhasson a helyéről, majd megkérdezte, milyen öntettel kérem. Bevallottam, kicsit tanácstalan vagyok, mert ez az első alkalom, hogy megízlelhetem a különleges csemegét. Felcsillant a szeme, és azt mondta, akkor mindenképpen a citromos öntetet javasolja, mert az hozza ki legjobban az eredeti ízt. A számhoz emeltem és egyben felhörpintettem. Valóban, nemcsak az osztriga húsának ízét, de a sós tengervizet is éreztem, amit a citrom savanyúsága még jobban kiemelt. Majd egy korty Szigeti rosé pezsgőt kortyoltam. Mennyei volt. Ehhez nem fér kétség.
Másik nagy gasztronómiai élményem a Café Erté étterem szintén franciás hideg zöldborsólevese volt kókuszhabbal és füstölt Szent Jakab-kagylóval. A krémlevesek alapvetően a gyengéim, imádom friss, természetes ízvilágukat, de ebben az esetben előzetes várakozásomat is messze felül tudta múlni az ízharmónia. Engem meggyőzött, nemsokára találkozunk Café Erté!

Társasági esemény
Bár a gála a vendéglátás ünnepe, a mintegy félezer egybegyűlt egy része az élet más területén tevékenykedő üzleti-társadalmi partner volt. A gálaműsor végeztével az igen széles étel- és italkínálat kóstolásához kivonuló vendégseregben sodródva feltűnt egy-két ismert énekes, színész, médiaszemélyiség, illetve jó néhány nagykövetség vezetője, munkatársai. Utóbbiaknak szinte munkaköri kötelessége megjelenni a hasonló társadalmi eseményeken, így részükről különösen jól estek a rendezvényt dicsérő szavak.
Angola nagykövete arról is beszélt az ízes sült libacomb fogyasztása közben, hogy mennyire tetszik neki Magyarország – hízelgő vélemény ez azután, hogy korábban két évtizedet töltött Svájcban. Asztalunkhoz csatlakozó dél-koreai kollégája sok párhuzamot vélt felfedezni a magyar és koreai konyha között, főleg a fűszerezés tekintetében – társaság és gasztronómia, mint különböző kultúrák találkozási pontjai egy budapesti összejövetelen! Hollandia nagykövete, olasz kávéval a kezében, szintén a különböző kultúrák egymásra hatásáról beszélt és dicsérte a gála gasztronómiai sokszínűségét, eközben felesége az egyik híres budapesti cukrászda süteménykülönlegességeit kínálta neki…

Gálabál
Szerethető meglepetései voltak ennek a bálnak. Már az elején: a celofánba csomagolt előétel hátterében a Michael Jackson emléke előtt tisztelgő videoklip, amely hirtelen megelevenedik előttünk. Pincérnek, szakácsnak tűnő táncosok bukkantak fel az asztalok között (jobbak is voltak, mint a sportcsarnokiak!)
A protokoll kellemesen rövidnek bizonyult, annál hosszabb viszont a megkóstolandó kínálat. A Pomo d’Oro meghatározta a mediterrán indítást (parmezános padlizsán, canelloni), aztán világutazásra mentünk: egy kis Rickshaw kínázás csilis-mogyorós csirkével, némi frissítő osztriga pezsgővel (ezek ironikus módon Sárvárról érkeztek).
Falatoztunk egy kevés szusit már csak az íz végett (Wasabi), onnan vissza hazai terepre: érlelt nyulacska kecskesajtos polentával (A Konyha). Ekkor nem túl jelentős mennyiségű frissítő: kadarka következett (Polgár). Újult erővel vonultunk indiai tájakra, csippentettünk egy kis házi sajtot paradicsomos-tejszínes mártásban (Shalimar).
Ezek után már csak desszert fért belénk: a Gerbeaud minikóstolói közül nem csak a Royal csokoládé nyűgözött le, hanem a légies bazsalikom-citrom kombinációs apró kúp is. Kíváncsiságból még a Lukács cukrászda meghökkentő színű, ám villódzóan izgalmas töltelékű habcsók (makron) süteményei fértek belénk. Utána másfél nap léböjt. De megérte!