A patinás Király utca

A felújított Király utca és környéke Budapest azon ritka városrésze, ahol még kapcsolatot teremthetünk a 18–19. századdal. Mindenképp megér egy sétát! Útravalóul pedig itt egy kis háttértörténet és kedvcsináló.

Francisck Réka Alíz

Best of Budapest online | 2009. szeptember 22.

Ez a „legpestibb utca”, írta Krúdy Gyula a századfordulón a Teréz- és az Erzsébetváros határát képező Király utcáról. Az író jól ismerte a környéket, hiszen maga is itt lakott, a ma is álló Pekáry-házban, a 47. szám alatt. Szintén tőle tudhatjuk, a Király utcában éjszaka is nagy volt az élet és a hangzavar. Ám a 18. századot megelőzően a Király utca helyén még legelők voltak, a Kiskörút helyén pedig a régi városfal húzódott. Először szántóföldekké alakult a környék, majd a hosszú szántókat hosszában feldarabolva kezdték kertnek használni. Ezek a kertek akkorák voltak, mint egy-egy mostani, mélyre nyúló Király utcai telek, elöl kisebb házzal.

A Király utca ezt követően kezdett jelentősen hozzájárulni a város gazdasági fellendüléséhez. Ugyanis a városfalon kívül itt telepedtek meg először azok a kereskedők, akik munkát adtak a később érkezetteknek, s tőlük származtak az anyagi források is, melyek hozzásegítették Budapestet, hogy a 19. század végére világváros legyen.

A nyelv az 1880-as években váltott át németről magyarra, s szinte egyidejűleg egy addig ismeretlen, sajátos ízű, sokszínű nagyvárosi kultúra jött itt létre. Az utca, illetve a körülötte lévő városrész az elmagyarosodott németek, szlovákok és zsidók olvasztótégelye volt. Ezen a környéken sok zsinagóga épült, melyeknek egy része ma is működik. De a Király utca lett a nyilas kormányzat által 1944 december elején kijelölt gettó határa is. „900-ban a Király utca lakosságának a hetven százaléka zsidó volt. Jó néhány százalékban csiszolatlan modorú, egyszerű emberek, akik nagy szegénységből jöttek. S lám, ebből a kétes egzisztenciájú tömegből sarjadtak nemzedékekkel később bankárok, magyar nemessé avanzsált milliomosok, Nobel-díjas büszkeségeink, írók és művészek, jeles jogászok és orvostanárok”, írja Sárközi Mátyás „A Király utcán végestelen-végig” című könyvében.

Az utcában, pontosabban a Király és Izabella utca sarkán lakott Weiner Leó zeneszerző, a 71. szám alatt pedig színházat alapítottak, mely Király Színház néven 1903. november 6-án nyitotta meg kapuit. A színház Beöthy László igazgatása alatt élte fénykorát, olyan színészekkel deszkáin, mint Ráthonyi Ákos vagy Latabár Árpád. Abban az időben még villamos járt az utcában. Az ebben a korszakban készült képeken jól látni, hogy a villamosok négy sínszálon futottak, és hogy nem volt fölöttük felsővezeték. 1887 és 1923 között a budapesti belváros villamos vonalai ugyanis alsóvezetékes rendszerrel voltak kiépítve, és elsősorban városszépészeti okok meg a rendszeres beázások miatt váltottak felsővezetékre.

Emléktábla áll a 76. számú házon: „Ebben a házban született Wigner Jenő (1902–1995) Nobel-díjas fizikus. Az atomreaktorok kifejlesztésében és az atomfizikában az emberiség számára maradandót alkotott”.

A Király utca házai közül sokat a 19. század egyik legjelentősebb építésze, Hild József tervezett klasszicista stílusban, többségében háromemeletes, zártudvaros formában, kőlemezes függőfolyosókkal és faragott konzolos erkélyekkel. Az egyik ilyen, 1844-es lakóház földszintjén nyílt meg 1869-ben a Gundel család első vendéglője, a Zur Stadt Wien, más néven Bécsi Söröző. A sörház később Weisz Antalé lett, azé a híres serfőzőé, aki egyedül rendelkezett a Schwechater sör mérési jogával. Ezt a jogot Dreher Antaltól kapta nászajándékba, őnála tanulta a serfőző mesterséget. A Zur Stadt Wien elnevezés valószínűsíti, hogy a hely egyben fogadó is lehetett, hasonlóan a szemközt álló Zur Stadt Pest vendégfogadóhoz, amelynek nevét a betűkből formált erkélykorlát ma is őrzi.

Az utcában állt még az inkább hírhedt, mint híres Blaue Katze (Kék Macska) mulató is. Megmaradt a Gozsdu udvar is, melyet napjainkban rekonstruáltak. Megépülése idején a pesti átjáróházak között, de egész Európában is egyedülálló volt ez a tudatosan városszerkezetet is alakító, keresztirányú lakóházak sorát összefogó, korszerűen kialakított átjáróház, mely a Király utcát és a Dob utcát kötötte össze. A hatudvaros komplexumot Gozsdu Manó, nagyváradi jogász, Krassó megye főispánja, országgyűlési képviselő építette, hogy a bérleti díjakból román, ortodox vallású fiatalok megfelelő nevelésére létrehozott alapítványát finanszírozza. A róla elnevezett Gozsdu udvar komoly kereskedelmi szerepet betöltő üzletutca is volt. A 230 méter hosszú passzázs földszintjét elsősorban aranyművesek, ékszerészek, ötvösök népesítették be.

A budapesti városrehabilitáció részeként a Király utca mára teljes hosszában csökkentett forgalmú utcává vált, aminek révén terjeszkedhet a Liszt Ferenc téren kialakított szórakoztató negyed, és ezzel Budapest egy újabb fiatalos, sokszínű városrészt nyert. Az utca és közvetlen meg tágabb környezete ma az Andrássy úttal kibővített budapesti világörökségi terület védőzónája, műemléki jelentőségű terület. Elkészülte óta a Király utcában éttermek sora hívogatja a vendégeket, különleges lakberendezési bolt szomszédságában nyílik luxus fitneszterem és multikulturális központ – egyre elegánsabbá téve a valamikori gettó utolsó utcáját.

A patinás Király utca

A felújított Király utca és környéke Budapest azon ritka városrésze, ahol még kapcsolatot teremthetünk a 18–19. századdal. Mindenképp megér egy sétát! Útravalóul pedig itt egy kis háttértörténet és kedvcsináló.

Francisck Réka Alíz

Best of Budapest online | 2009. szeptember 22.

Ez a „legpestibb utca”, írta Krúdy Gyula a századfordulón a Teréz- és az Erzsébetváros határát képező Király utcáról. Az író jól ismerte a környéket, hiszen maga is itt lakott, a ma is álló Pekáry-házban, a 47. szám alatt. Szintén tőle tudhatjuk, a Király utcában éjszaka is nagy volt az élet és a hangzavar. Ám a 18. századot megelőzően a Király utca helyén még legelők voltak, a Kiskörút helyén pedig a régi városfal húzódott. Először szántóföldekké alakult a környék, majd a hosszú szántókat hosszában feldarabolva kezdték kertnek használni. Ezek a kertek akkorák voltak, mint egy-egy mostani, mélyre nyúló Király utcai telek, elöl kisebb házzal.

A Király utca ezt követően kezdett jelentősen hozzájárulni a város gazdasági fellendüléséhez. Ugyanis a városfalon kívül itt telepedtek meg először azok a kereskedők, akik munkát adtak a később érkezetteknek, s tőlük származtak az anyagi források is, melyek hozzásegítették Budapestet, hogy a 19. század végére világváros legyen.

A nyelv az 1880-as években váltott át németről magyarra, s szinte egyidejűleg egy addig ismeretlen, sajátos ízű, sokszínű nagyvárosi kultúra jött itt létre. Az utca, illetve a körülötte lévő városrész az elmagyarosodott németek, szlovákok és zsidók olvasztótégelye volt. Ezen a környéken sok zsinagóga épült, melyeknek egy része ma is működik. De a Király utca lett a nyilas kormányzat által 1944 december elején kijelölt gettó határa is. „900-ban a Király utca lakosságának a hetven százaléka zsidó volt. Jó néhány százalékban csiszolatlan modorú, egyszerű emberek, akik nagy szegénységből jöttek. S lám, ebből a kétes egzisztenciájú tömegből sarjadtak nemzedékekkel később bankárok, magyar nemessé avanzsált milliomosok, Nobel-díjas büszkeségeink, írók és művészek, jeles jogászok és orvostanárok”, írja Sárközi Mátyás „A Király utcán végestelen-végig” című könyvében.

Az utcában, pontosabban a Király és Izabella utca sarkán lakott Weiner Leó zeneszerző, a 71. szám alatt pedig színházat alapítottak, mely Király Színház néven 1903. november 6-án nyitotta meg kapuit. A színház Beöthy László igazgatása alatt élte fénykorát, olyan színészekkel deszkáin, mint Ráthonyi Ákos vagy Latabár Árpád. Abban az időben még villamos járt az utcában. Az ebben a korszakban készült képeken jól látni, hogy a villamosok négy sínszálon futottak, és hogy nem volt fölöttük felsővezeték. 1887 és 1923 között a budapesti belváros villamos vonalai ugyanis alsóvezetékes rendszerrel voltak kiépítve, és elsősorban városszépészeti okok meg a rendszeres beázások miatt váltottak felsővezetékre.

Emléktábla áll a 76. számú házon: „Ebben a házban született Wigner Jenő (1902–1995) Nobel-díjas fizikus. Az atomreaktorok kifejlesztésében és az atomfizikában az emberiség számára maradandót alkotott”.

A Király utca házai közül sokat a 19. század egyik legjelentősebb építésze, Hild József tervezett klasszicista stílusban, többségében háromemeletes, zártudvaros formában, kőlemezes függőfolyosókkal és faragott konzolos erkélyekkel. Az egyik ilyen, 1844-es lakóház földszintjén nyílt meg 1869-ben a Gundel család első vendéglője, a Zur Stadt Wien, más néven Bécsi Söröző. A sörház később Weisz Antalé lett, azé a híres serfőzőé, aki egyedül rendelkezett a Schwechater sör mérési jogával. Ezt a jogot Dreher Antaltól kapta nászajándékba, őnála tanulta a serfőző mesterséget. A Zur Stadt Wien elnevezés valószínűsíti, hogy a hely egyben fogadó is lehetett, hasonlóan a szemközt álló Zur Stadt Pest vendégfogadóhoz, amelynek nevét a betűkből formált erkélykorlát ma is őrzi.

Az utcában állt még az inkább hírhedt, mint híres Blaue Katze (Kék Macska) mulató is. Megmaradt a Gozsdu udvar is, melyet napjainkban rekonstruáltak. Megépülése idején a pesti átjáróházak között, de egész Európában is egyedülálló volt ez a tudatosan városszerkezetet is alakító, keresztirányú lakóházak sorát összefogó, korszerűen kialakított átjáróház, mely a Király utcát és a Dob utcát kötötte össze. A hatudvaros komplexumot Gozsdu Manó, nagyváradi jogász, Krassó megye főispánja, országgyűlési képviselő építette, hogy a bérleti díjakból román, ortodox vallású fiatalok megfelelő nevelésére létrehozott alapítványát finanszírozza. A róla elnevezett Gozsdu udvar komoly kereskedelmi szerepet betöltő üzletutca is volt. A 230 méter hosszú passzázs földszintjét elsősorban aranyművesek, ékszerészek, ötvösök népesítették be.

A budapesti városrehabilitáció részeként a Király utca mára teljes hosszában csökkentett forgalmú utcává vált, aminek révén terjeszkedhet a Liszt Ferenc téren kialakított szórakoztató negyed, és ezzel Budapest egy újabb fiatalos, sokszínű városrészt nyert. Az utca és közvetlen meg tágabb környezete ma az Andrássy úttal kibővített budapesti világörökségi terület védőzónája, műemléki jelentőségű terület. Elkészülte óta a Király utcában éttermek sora hívogatja a vendégeket, különleges lakberendezési bolt szomszédságában nyílik luxus fitneszterem és multikulturális központ – egyre elegánsabbá téve a valamikori gettó utolsó utcáját.